Lesnek a medvék - erdélyi szemfényvesztés 45 kilométeren

Az egész úgy kezdődött, hogy néhány hónappal ezelőtt nagybátyám megkérdezte, lenne-e kedvem medvét lesni. Akarom mondani Medvelesre menni. Életemben nem hallottam még ilyet, de aki követi a blogom és/vagy ismer egy kicsit, tudhatja, hogy szeretem az új dolgokat, így rövid tájékozódás után úgy döntöttem, ezt nem kéne kihagyni. Egyrészt még sosem jártam Erdélyben, pedig már nagyon régóta szerettem volna, másrészt a Visegrád Trail 30 közeli kilométere után a Medveles 40-es távja nem tűnt soknak, főleg a szintidőt látva, így gyorsan igent mondtam, még mielőtt esélyem lett volna meggondolni magam (áhhh, amúgy ez nem fordult volna elő). A Visegrád Trailig nem is nagyon gondoltam erre a "kis" kiruccanásra, aztán hamar realizálódott, hogy az a 40 bizony nem negyven, hanem leginkább 45 kilométer lesz. Megvontam a vállam, "hmmm, na nem baj, végigcsináljuk, kíváncsi vagyok a határaimra".

Június

A Visegrád Trail óta nem hallattam magamról, most tudatosult bennem, hogy az már majdnem egy hónapja volt! A versenyről írt összefoglalómat itt, a Terepfutás.hu oldalán olvashatjátok. A verseny után gyorsan eltelt néhány nap, és Angolhon felé vettem utamat, hogy végre kezemben tarthassam Zét, az imádnivaló aprócska unokaöcsémet.