Átmozgató vasárnapi futkározás

A szombati hosszú után még vágytam kint lenni, főleg, hogy sütött a nap. Természetesen elég soká sikerült elindulni, szóval szóba sem jött hosszabb útvonal, laza 5-6 km-ben gondolkodtam. Nem is bántam meg, mert amikor felértem a hegyre láttam, hogy az éjszakai eső után még az előző napnál is komolyabb sár van.

Annak tudatában, hogy nem ígérkezett vértizzadósra vehető futásnak ez az alkalom, két dolgot is kipróbáltam.

Új ösvényeken

Szombat=hosszú futás nap.

Igazság szerint nagyon rossz gyomorral indultam el otthonról. Bár több, mint 1,5 óra telt el az utolsó evés után, még mindig azt éreztem, hogy a Schwarzos pogácsa a hasamban van, és nagyon szeretne kijönni azon az úton, amin bement. Legyűrtem a gondolatot, ami megfutamított volna a napi futástól, tudtam, hogy ha nem indulok el, akkor később már tuti nem fogok, mert így is félő volt, hogy az erdőben fog rám sötétedni - ez fejlámpa hiányában illetve annak tudatában, hogy a távom legalább felét számomra ismeretlen útvonal teszi ki elég ösztönző erő volt. Az összes járművön makacsul tartotta magát a hányinger, míg felértem Normafához. Nincs mit tenni, gyors bemelegítés után tempósan elindultam, figyelmesen követve a turistajelzéseket, amit előre kinéztem magamnak.

2 hét kihagyás után...

Utoljára mikor írtam megvolt a nagy elhatározás, hogy visszarázódok az edzéstervbe azon a ponton, ami kihagyás nélkül következett volna. Természetesen Szösziii tervez, aztán hogy végződik... Nem ment az átállás az esti sötétre az óraállítás után, munkából amikor hazaértem kb. úgy éreztem magam, mint akit agyonütöttek, pedig melóban semmi változás nem történt. Nehéz hozzászokni, hogy majdhogynem sötétben indulok el reggel, este pedig sötétben érek haza. Egyszerűen nem tudtam hogyan oldjam meg, hogy a hétközbeni két futás megmaradjon.

127 óra utórezgései

Ritkán van rám ilyen nagy hatással film, mint a poszt címében jelzett 127 óra. Hétvégén néztem meg, egészen véletlenül futottam bele (hahaha...). Amikor megláttam a címet annyi rémlett róla, hogy az egyik terepfutós csoportban volt róla szó, hogy érdemes megnézni, és mivel jobb filmnéző ötletem nem volt, elindítottam. Nem tudtam miről szól, vagy mire kéne számítsak.

Rövid kényszerpihenő és a visszatérés

Igazából már meg sem lepődök azon, hogy amikor az életem valamelyik területe közelebb kerül az egyensúlyhoz, egy másikban zavar támad. Most duplán így van, mert a terepfutás-szerelem elég szépen egyensúlyba hozott, nagyon jól érzem magam a bőrömben és a magánéletem is úgy tűnik, hogy jó irányba mozdult el. És akkor bumm, beütött egy arcüreg gyulladás. Már egy nap edzéskihagyás után elvonási tüneteim voltak, két nap otthon lét után pedig kifejezetten szenvedtem. Hiába volt meg a tudat, hogy muszáj időt hagyni a gyógyulásnak, nehezen viseltem a bezártságot, és ez így ment több, mint egy hétig.