Hirtelen felidulásból elkövetett döntések következménye

Hol is kezdjem... Szeretem hinni, hogy általában hallgatok arra, amit a szívem súg. Vannak olyan döntések természetesen, melyek komolyabb átgondolás után születnek meg, de a mindennapi életben szeretek a megérzéseim, váratlan gondolataim után menni. Így volt ez szombaton is. Nagyon hosszú írás következik.

CREWLTRABALATON – bevetésen a Terepfutás.hu önkéntesei

Nem vagyok egy aszfaltbetyár, azt a terepfutó tábort erősítem, akiknek az aszfaltos előélete illetve versenytapasztalata erősen a nullához közelít akár a résztvevő, akár az önkéntes oldalt nézzük. A tömeg, a zaj, a monoton menetelés és az emberek viselkedése pont elég távol tartó erő számomra, és az egyetlen ilyen verseny, amelyen részt vettem – a vasemberes rendezvénysorozathoz kapcsolódó női futás – megerősített abban, hogy az én helyem az ösvényeken van. Ebből a kis gondolatsorból következik, hogy bár egy-egy városi versenyt figyelemmel kísérek, talán egy kivételével eszembe se jutott a közelükbe kerülni résztvevőként. Így volt ez az ULTRABALATONNAL is.

Szimpla hétvége élmény duplázással

Mostanában a hétvégék nem igazán különültek el a hétköznapoktól, nem volt klasszikus pihenőidő, mindig jönni-menni, csinálni kellett valamit. Most sem volt ez másképp. A Terepfutás.hu vasárnap rendezte a Compressport Dupla/Szimpla Élmény nevű páros versenyét, én pedig annak szellemében, amit az első félévre kitűztem célként - miszerint önkénteskedek sport rendezvényeken - jelentkeztem a CREW csapatba.