Mi lenne ha...?

Megvan a pillanat, amikor átléped a határaidat? Megvan a pillanat, amikor olyan döntést hozol, ami túlmutat a komfortzónád határain? Érzed az eufóriát? Az örömöt?

Megvan az a pillanat, amikor az élet teszteli, hogy csak hangoztatod a gondolataidat és választásaid alapját, miértjeit, vagy kész vagy ténylegesen cselekedni?

Terepfutó tündérkedés a Tündérlépcsőn

Az úgy volt, hogy Zsófival (fogtok róla még hallani sokszor :)) megbeszéltük, valamikor nyáron leruccanok hozzá a Mecsekbe. Tavasszal kifogott rajtam, jártam egy kis poklot, viszont a kedvem nem tudta elvenni, nagyon megtetszettek a völgyei, gerincei, és egyébként is már régóta vágytam a Ferde-vízeséshez, avagy Tündérlépcsőhöz. Persze ahhoz a bizonyos #teamTyRUNnosaurusFUNtastica tervhez sem árt tesztelni, hogy megy az együtt mozgás, és egyébként is ezer éve nem találkoztunk, szóval bőven volt érv a látogatás mellett.

Lesnek a medvék - erdélyi szemfényvesztés 45 kilométeren

Az egész úgy kezdődött, hogy néhány hónappal ezelőtt nagybátyám megkérdezte, lenne-e kedvem medvét lesni. Akarom mondani Medvelesre menni. Életemben nem hallottam még ilyet, de aki követi a blogom és/vagy ismer egy kicsit, tudhatja, hogy szeretem az új dolgokat, így rövid tájékozódás után úgy döntöttem, ezt nem kéne kihagyni. Egyrészt még sosem jártam Erdélyben, pedig már nagyon régóta szerettem volna, másrészt a Visegrád Trail 30 közeli kilométere után a Medveles 40-es távja nem tűnt soknak, főleg a szintidőt látva, így gyorsan igent mondtam, még mielőtt esélyem lett volna meggondolni magam (áhhh, amúgy ez nem fordult volna elő). A Visegrád Trailig nem is nagyon gondoltam erre a "kis" kiruccanásra, aztán hamar realizálódott, hogy az a 40 bizony nem negyven, hanem leginkább 45 kilométer lesz. Megvontam a vállam, "hmmm, na nem baj, végigcsináljuk, kíváncsi vagyok a határaimra".

Június

A Visegrád Trail óta nem hallattam magamról, most tudatosult bennem, hogy az már majdnem egy hónapja volt! A versenyről írt összefoglalómat itt, a Terepfutás.hu oldalán olvashatjátok. A verseny után gyorsan eltelt néhány nap, és Angolhon felé vettem utamat, hogy végre kezemben tarthassam Zét, az imádnivaló aprócska unokaöcsémet.

ULTRA - gondolatok a filmhez kapcsolódóan

Had szögezzem le még az írás elején, ez nem filmkritika, hanem olyan gondolat-összlet, amely a film hatására generálódott bennem. Sokat hagytam ülepedni a film után kavargó gondolatokat, talán túl sokat is, az írás is hosszan és megszakításokkal született meg. Elöljáróban csak annyit, hogy igen ha van rá lehetőséged nézd meg a filmet, akár futsz, akár nem. :)

Hirtelen felidulásból elkövetett döntések következménye

Hol is kezdjem... Szeretem hinni, hogy általában hallgatok arra, amit a szívem súg. Vannak olyan döntések természetesen, melyek komolyabb átgondolás után születnek meg, de a mindennapi életben szeretek a megérzéseim, váratlan gondolataim után menni. Így volt ez szombaton is. Nagyon hosszú írás következik.

CREWLTRABALATON – bevetésen a Terepfutás.hu önkéntesei

Nem vagyok egy aszfaltbetyár, azt a terepfutó tábort erősítem, akiknek az aszfaltos előélete illetve versenytapasztalata erősen a nullához közelít akár a résztvevő, akár az önkéntes oldalt nézzük. A tömeg, a zaj, a monoton menetelés és az emberek viselkedése pont elég távol tartó erő számomra, és az egyetlen ilyen verseny, amelyen részt vettem – a vasemberes rendezvénysorozathoz kapcsolódó női futás – megerősített abban, hogy az én helyem az ösvényeken van. Ebből a kis gondolatsorból következik, hogy bár egy-egy városi versenyt figyelemmel kísérek, talán egy kivételével eszembe se jutott a közelükbe kerülni résztvevőként. Így volt ez az ULTRABALATONNAL is.

Szimpla hétvége élmény duplázással

Mostanában a hétvégék nem igazán különültek el a hétköznapoktól, nem volt klasszikus pihenőidő, mindig jönni-menni, csinálni kellett valamit. Most sem volt ez másképp. A Terepfutás.hu vasárnap rendezte a Compressport Dupla/Szimpla Élmény nevű páros versenyét, én pedig annak szellemében, amit az első félévre kitűztem célként - miszerint önkénteskedek sport rendezvényeken - jelentkeztem a CREW csapatba.

Kamupipőke a hó nyomában

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány. Egy dolgos munkanapon hírét vette, hogy Hófehérke az országban jár és lába nyomán lepelként fehérség borítja a hegyeket, erdőket. Azt rebesgették, erdei bál készül. Mivel kemény fából faragták a lányt és gyerekként egyébként is sokat játszotta, hogy bálba megy, úgy döntött akárhogy is lesz, egy estére Kamupipőkeként ott a helye.

Visegrád Trail felkészülés 6., 7. és 8. hét - félidő

Kicsit összecsúszott az elmúlt hetek beszámolója, de így a felkészülés félidejéhez érkezve pár szót azért szeretnék ejteni a történtekről.

Repül a léptem oly vígan száll...

Az első lépések után tágra nyílt szemekkel csodálom az ismerősnek vélt útvonalat. A nap közelíti a látóhatárt, de még szikrázó napsütéssel világítja meg a tiszta világoskék eget. Itt ott üdezöld foltok tarkítják a szürkésbarna erdőt, melyet a tél hagyott maga után.

A kedvesség ereje

Tudom, hogy a Visegrád Trail felkészülés aktuális heti összefoglalója illetve pár sor a VTM-ről következne, de most reggel nagyon bennem volt, hogy a kedvesség erejéről írjak nektek egy kicsit.

Visegrád Trail felkészülés 4. és 5. hét

Az elmúlt két hét viszonylag eseménytelenül telt - illetve ez rossz kifejezés, inkább azt mondom futás szempontjából kiemelkedő esemény nélkül telt. Kímélő üzemmódban, de igyekeztem tartani magam az edzésekhez. Nem mondom, hogy maradéktalanul sikerült, nem is fogok magyarázkodni. Volt itt fotós kirándulás és hosszúfutás olyan útvonalon, amit elméletileg részleteiben már ismertem. Elméletileg. Ezen kívül nagy változás történt az étkezésemben, ami áthatotta ezeket a heteket.

Március 15 - szabadság kicsit másképp

Az elmúlt 1,5-2 hét feszültebben telt, mint szokott és terepre sem igen jutottam ki futni, a lábfájás miatt igyekeztem kímélni magam. Ennek az lett a következménye, hogy a feszültség csak gyűlt és gyűlt, nagyon nem ment az elengedés, a gondolataim görcsösen kattogtak dolgokon - főleg munka kapcsán. Nagyon hiányzott az erdők-hegyek nyújtotta csendes, nyugodt magány, szóval jókor jött ez a hétközi pihenőnap. A felhős ég nem volt túl biztató, húztam az időt egész késő délutánig, hátha kisüt a nap. Hát nem. Szóval elindultam. Mindenütt sokan voltak a tömegközlekedésen, én meg egyre türelmetlenebbül vártam mikor ér már végre fel a busz Normafához, hogy végre bevethessem magam az erdőbe a kedvenc kis edzőkörömre.

Visegrád Trail felkészülés 3. hét

Érdekes szembesülni azzal, milyen gyorsan repül az idő. Persze korábban is feltűnt, időnként mint a villám, belém vágott az érzés, viszont mióta rendszeresen írok, sokkal gyakrabban tudatosul. Nézzük hogyan telt ez a hetem...

Mellbevágó kérdés

Sportolásnál, különösen intenzívebb mozgás művelésekor - esetemben futás - van egy ruhadarab, amely kiválasztása nőként legalább olyan körülményes és fontos, mint egy megfelelő futócipőé. Igen, a (sport)melltartó kérdéskörről lesz szó a továbbiakban, kiélezve speciális méretekre, mint amilyennel én is rendelkezem.

Visegrád Trail felkészülés 2. hét

Az úgy volt... hogy már kedden borult az egész heti edzésterv, annyira átrendeződött a heti rutin, hogy nem tudtam tartani azt a tervet, amit kitűztem. Végül meglett a 3 futás, 2 erősítés, de nem szeretnék több ilyen hetet. Alapvetően mozgalmas és izgalmas volt sok szempontból, például olvasható lettem a Terepfutás.hu-n (http://terepfutas.hu/terepfuto-farsang-5-classic-balboa-onkentes-szemmel/) és végre megérkezett az új cipőm és a sportmelltartó, amelyek tesztje külön posztot fog kapni. Szokás szerint a hétvége volt az, ahol az érdekesebb dolgok történtek, egyelőre azok a terepes napok. <3

Döntéseim mozgatórugója

Nem is olyan régen olvastam egy írást, amiben volt egy rész, ami egész jól megfogalmazta a döntéseim miértjeit, illetve azt, mit nem szeretnék én sem. Az író elmesélt egy történetet arról, hogy tinédzserként látott egy plakátot, amelyen egy felmérés eredményei voltak feltüntetve. Különböző korcsoportba tartozó embereket kérdeztek meg arról, hogy "Jelen pillanatban mi az, amit legjobban bán az életében?". Sokféle válasz született, viccesek, elgondolkodtatóak, de az írót legjobban egy 100 éves ember válasza fogta meg: "sokkal több kockázatot kellett volna vállalnom". Az író akkor és ott elhatározta, hogy ha az élete végéhez ér nem akar úgy visszatekinteni a múltjára, hogy sosem élt igazán, mert a félelem visszatartotta bármitől. Na én is valahogy így gondolkozom.

Visegrád Trail felkészülés 1. hét

Az év első felének tervezett csúcspontja a Salomon Ultra-Trail Hungary egyik rövidebb távja, a Visegrád Trail a maga 29 kilométerével és 1100 m+ szintjével. Az év eleji laza edzéstervmentes futkározások után ismét koncentráltabb felkészülésbe vágtam bele: 16 hetes futóterv készült, hogy ne csak a táv teljesítése, hanem gyorsaságban való fejlődés - amit jelenleg úgy látom, hogy az emelkedők megfutásával tudok elsősorban elérni - is beleférjen.

6 hónapos összegzés (és amúgy milyen hatással volt rám ez az időszak?)

Eredetileg a tempós séta helyett kerestem intenzívebb mozgásformát, hogy legyen mihez fordulni, amikor már más nem segít a gondolataim rendbe rakásában. Ennél sokkal többet találtam meg. Ez a poszt arról fog szólni, hogyan látom az elmúlt 6 hónapot, amely már a terepfutás jegyében telt, mit változtatott rajtam, illetve milyen újdonságot építek be az életembe a jövőben, ami szintén a komfortzónából való kimozdulás jegyében történik.

Tajga Trail 2017 - avagy egy újabb első

Az a típusú ember vagyok, aki szereti magát kipróbálni új dolgokban, aki kihívásokat állít maga elé, átlépi a komfortzónája határait, mert tudja, hogy fejlődés mindig a komfortzónán kívül történik.

Példakép

Vannak olyan dolgok, amik meglátásom szerint szinte bele vannak kódolva az emberbe. Az egyik ilyennek tartom azt, hogy élete során mindenki igyekszik magának példaképet találni. Egész kicsi korban kezdődik, amikor a szülők, nagyszülők, tanárok, esetleg mesehősök kerülnek ilyen szerepbe, de ahogy telik az idő és nyílik ki a világ számunkra, úgy új és új emberek lesznek követendő példák. Ebben a bejegyzésben arról fogok írni, hogy ki az akire én követendő példaként tekintek. Figyelem, hosszú írás következik.

Édeshármas

Az úgy volt, hogy már nagyon hiányom volt. Közel egy hét telt el azóta, hogy utoljára volt részem a jóból, szóval nagyon érett egy következő alkalom...

Hello 2017, már nagyon vártalak

A könnyed szilveszterezés után az év első napján illő az első futást is megejteni. Remélem hagyomány lesz belőle, ez volt a második év, hogy beiktattam az újévi első teendők közé.