Amikor reggel 8-kor már túl vagy az edzésen

Sosem gondoltam volna, hogy ezt mostanában leírom, de azt hiszem - hacsak a szelektív memóriám ki nem szórta - életemben először történt olyan, hogy reggel 8-ra már túl vagyok az edzésen. Elmondani sem tudom mennyire nem szeretek korán kelni, ez alól csak néhány kivétel van: az első számú az utazás, aztán a többin osztoznak a versenyek, a Fűrész, meg még néhány nemannyira hétköznapi apróság.

A mostani hőhullám viszont senkit nem kérdezett, és a lakásban éjszaka sem megy 30 fok alá a hőmérséklet, szóval hamar kidobott ma is az ágy. Reggel 6 magasságában kávéval a kezemben azon merengtem, hogy igazából 3 választásom van. Összeszedem magam, kimegyek a heti 3. futáskára és így biztosan nem marad el vaaaaagy elindulok hamarabb vízpartozni vaaaaagy elhúzom az időt és szenvedek a meleg lakásban. Nem kellett sokat gondolkozni, gyorsan összekaptam magam futáshoz, naptej kenés vastagon, bekevertem az isot amiből ebben a melegben amúgy is iszok egy hígra kevert liternyit és kiléptem. Elmondani sem tudom mennyire felüdítő volt! Mozgott a levegő, kis szellő legyezte a kint még bőven 30 alatti hőmérsékletet! Nyilván a tűző napos rakparton már nem volt olyan jó érzés, de na, a Nap a barátom :D volt is a héten egy mém, ami nagyon passzol, igen, én a felső vagyok :D 

eredeti kép forrása: Noemi Vagvölgyi

Meglepődve vettem tudomásul, hogy kipihent testtel mennyire más a futás is, pulzus alacsonyabb és az érzés is kellemesebb, és az sem zavart, hogy a kávén és vízen (és menet közben ison) kívül még semmit nem vittem be. Jelentem a futás rész ma jó érzésekkel, alacsonyabb pulzussal és megfelelő lábviszonyokkal elérte a 15 percet, úgyhogy ezzel lehet jövő héten továbbmenni. :)

Ma végig ezt dúdoltam, úgyhogy tessék, ragadjon a ti fületekbe is: 

 

293 nap

Kedves Naplóm!

Ma futottam! 9 hónap és 20 nap szünet után végre FUTOTTAM! Elképesztően hosszú időnek tűnt az eltelt 293 nap és továbbra is semmilyen edzés sem tudta megközelíteni azt amit ez a mozgásforma ad, pedig szorgalmasan edzettem és kísérleteztem. Ez végre nem csak óvatos próbálkozás volt, hogy mit bír a bokám, hanem igazi örömfutás (nyilván elszálló pulzussal, de kit érdekel, amikor végre eljutottam abba a fázisba, hogy nem fáj, nem szúr, nem kellemetlen, nem bizonytalan, hanem a lábikók teszik a dolgukat, ahogy kell!). A lelkemnek már nagyon szüksége volt rá :)

Minden ott kezdődött, hogy a hétvégén a csajokkal kiruccantunk egy kicsit a dél-olasz világba, ami igazán-igazán kikapcsolt, főleg a sznorkelezés szépen visszabillentett és segített kicsit rendezni a gondolataimat, és régi-új ötletek keresik a helyüket a fejemben. Valahogy a tenger mindig helyre rak. Nagyon szeretem - csak lenni a vízben fejjel előre, csodálni és figyelni az élőlények, fények mozgását, amikor egyszerre vagy része a víz alatti világnak és mégis csak külső megfigyelő - meditatív és segít a jelenbe kerülni, eltávolodni az agyalós dolgoktól. Kintlét alatt derült ki, hogy sikerült meghosszabbítani a szerződésem, ezzel hatalmas nyomás ment le rólam és épülni kezdett a vágy, hogy a szülinapom, a sok szépséget, a rendeződő munka ügyet, rendeződő egészséget úgy igazán megünnepeljem magammal, erre mi lehetne a legjobb mód, mint a futás? :D Oké, biztos vannak ennél jobb ötleteitek, de ha egyszer ez hiányzott a legjobban??? :D 

 

És nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, az agyam üresjáratban is ezerrel pörög a kint előkerült ötletek megvalósításán, erre pedig a legjobb gyógyszer ha tempósan teszem egymás után a lábaimat. Úgyhogy ma nehezen ment melóban a koncentráció, izgatottan számoltam vissza a perceket, mint múlt héten a diákok a vakáció kezdetét. Hogy izgultam-e, mi lesz ha mégse bírja a lábam? Féltem mi lesz ha nem fog menni ennyi kihagyás után semmi? Naná! De elindultam, és a bemelegítő séta után csoda 12 percnyi futás jött :) nyilván vigyorogtam közben ezerrel, és rá kellett szólni magamra, hogy csukjam be a szám, mert tele megy bogarakkal :D de ez egy kitűnő első alkalom volt és alig várom a folytatást! 

 

Már csak arra kell figyelni, hogy ne terheljem túl a lábakat, hanem tudjak figyelni a fokozatos terhelés növelésre. Jöhetnek újra a Gellért-hegyes hétközbeni edzéskék! Valahol kicsit rá kell gyúrni az idei Fűrészre :D Szóval helló mindenki, újra itt vagyok!

És itt egy kis nagyon-én zene. :)