Misztikus erdő, zúzmaracsipkés csodavilág, sárbanhempergés - 2016 véget ért

Addig-addig húztam az írást, míg egy évzáró bejegyzés gyűlt össze...

Nyúlcipőbolt Budai Trail 2016 M - avagy az én hálafutásom

Az úgy volt... hogy 10-én az izgatottság helyét már teljesen átvette az izgulás és természetesen a kifogásgyár is beindult, hogy miért kéne inkább otthon maradnom. Szerencsére a kifogásgyárat hamar ki tudtam iktatni, az izgulást pedig igyekeztem egy jó tempós sétával oldani, ha már futni aznap nem lehetett. Este pedig kaptam egy ajánlatot, hogy kocsival eldobnak Telkibe 11-én reggel, amit ezúton is nagyon köszönök, így "betésztázás" és pakolás után azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy minden egyben van ahhoz, hogy másnap nekivághassak életem első nyulas versenyének. Reggel korán kidobott az ágy és minden bajom volt, de egészben eljutottam a rajt helyszínére. Mivel senkit nem ismerek, csak neveket a terepfutás fb csoportból, így egyedül intéztem az indulás előtti utolsó simításokat. Gyors telefon anyával, gyomorgörcs még mindig, alig vártam, hogy végre a középtáv állhasson a rajthoz, tudtam, hogy az indítás után az utolsó izgulós gondolat is elszáll. Szeretem a rajt előtti utolsó pillanatokat, amikor szinte tapintható az izgatottság és a feszültség az indulók között.

Elkezdődött az év utolsó hónapja

Olyan érdekes, hogy tavaly ilyenkor azt hittem, hogy 2016 nagyon lassan fog telni. Év első felére viszonylag sűrű volt a program a suli miatt, a második felére viszont kevés előre tervezett dolog volt. Természetesen most visszatekintve az elmúlt 11 hónapra úgy látom, mint egy szempillantást. Vajon 2017-ben mi vár rám?

Szépen lassan kezdenek kibontakozni a jövő évre vonatkozó célok, több közülük futással kapcsolatos, rákaptam az ízére és sokkal komolyabb rendszert és alapokat szeretnék benne, mint amivel most rendelkezem.

Átmozgató vasárnapi futkározás

A szombati hosszú után még vágytam kint lenni, főleg, hogy sütött a nap. Természetesen elég soká sikerült elindulni, szóval szóba sem jött hosszabb útvonal, laza 5-6 km-ben gondolkodtam. Nem is bántam meg, mert amikor felértem a hegyre láttam, hogy az éjszakai eső után még az előző napnál is komolyabb sár van.

Annak tudatában, hogy nem ígérkezett vértizzadósra vehető futásnak ez az alkalom, két dolgot is kipróbáltam.

Új ösvényeken

Szombat=hosszú futás nap.

Igazság szerint nagyon rossz gyomorral indultam el otthonról. Bár több, mint 1,5 óra telt el az utolsó evés után, még mindig azt éreztem, hogy a Schwarzos pogácsa a hasamban van, és nagyon szeretne kijönni azon az úton, amin bement. Legyűrtem a gondolatot, ami megfutamított volna a napi futástól, tudtam, hogy ha nem indulok el, akkor később már tuti nem fogok, mert így is félő volt, hogy az erdőben fog rám sötétedni - ez fejlámpa hiányában illetve annak tudatában, hogy a távom legalább felét számomra ismeretlen útvonal teszi ki elég ösztönző erő volt. Az összes járművön makacsul tartotta magát a hányinger, míg felértem Normafához. Nincs mit tenni, gyors bemelegítés után tempósan elindultam, figyelmesen követve a turistajelzéseket, amit előre kinéztem magamnak.

2 hét kihagyás után...

Utoljára mikor írtam megvolt a nagy elhatározás, hogy visszarázódok az edzéstervbe azon a ponton, ami kihagyás nélkül következett volna. Természetesen Szösziii tervez, aztán hogy végződik... Nem ment az átállás az esti sötétre az óraállítás után, munkából amikor hazaértem kb. úgy éreztem magam, mint akit agyonütöttek, pedig melóban semmi változás nem történt. Nehéz hozzászokni, hogy majdhogynem sötétben indulok el reggel, este pedig sötétben érek haza. Egyszerűen nem tudtam hogyan oldjam meg, hogy a hétközbeni két futás megmaradjon.

127 óra utórezgései

Ritkán van rám ilyen nagy hatással film, mint a poszt címében jelzett 127 óra. Hétvégén néztem meg, egészen véletlenül futottam bele (hahaha...). Amikor megláttam a címet annyi rémlett róla, hogy az egyik terepfutós csoportban volt róla szó, hogy érdemes megnézni, és mivel jobb filmnéző ötletem nem volt, elindítottam. Nem tudtam miről szól, vagy mire kéne számítsak.

Rövid kényszerpihenő és a visszatérés

Igazából már meg sem lepődök azon, hogy amikor az életem valamelyik területe közelebb kerül az egyensúlyhoz, egy másikban zavar támad. Most duplán így van, mert a terepfutás-szerelem elég szépen egyensúlyba hozott, nagyon jól érzem magam a bőrömben és a magánéletem is úgy tűnik, hogy jó irányba mozdult el. És akkor bumm, beütött egy arcüreg gyulladás. Már egy nap edzéskihagyás után elvonási tüneteim voltak, két nap otthon lét után pedig kifejezetten szenvedtem. Hiába volt meg a tudat, hogy muszáj időt hagyni a gyógyulásnak, nehezen viseltem a bezártságot, és ez így ment több, mint egy hétig.

Háromszoros nap

Először az jutott eszembe, hogy poénkodok egy sort a spirituális milliószoros napokról és hasonlókról, de mivel egyáltalán nem értek hozzá, nem tudom honnan jönnek, és nem is igazán érdekel, így elvetettem a dolgot.

Viszont a tegnapi napom háromszorosan is jó nap volt - sőt, ha úgy vesszük négyszeresen. Természetesen az egyik, ami kiemelhető volt a tegnapból az egy futás, nem is akármilyen! Mivel nem dolgoztam, lehetőségem volt napközben felmenni futni egyet Normafa környékén.

Túl az edzésterv első hetén

Mivel korábban nem fogtam ilyen nagyszabású előre rögzített láncszemekre felfűzött tevékenységbe, úgy gondolom itt az ideje összegeznem az első hetet.

Az edzésterv kivitelezése nem okoz különösebb problémát, sőt, igazából még kevésnek is érzem a mozgást, ezért az előírt 3 futást kiegészítettem +1-gyel, illetve több erősítéssel és egy rövidebb aerobik edzés is volt.

Szombati hosszú futás

Elérkezett a nap, amikor az edzéstervben szereplő edzésidő 40 percre ugrott, ezen felbuzdulva ismét Normafához vettem az irányt. Kifejezett útvonalterv nem volt - arra se számítottam, hogy ilyen sokan lesznek fenn, de szombati munkanap révén logikus, hogy a diákokat inkább megjáratják a természetben, minthogy benn üljenek a teremben ma is. Úgy voltam vele, hogy nekiindulok a pirospöttyös körömnek és legfeljebb ráhúzok még egy kicsit.

3 hónapos edzésterv indulása és még sokmindenmás

Korábban elhatároztam, hogy a teljesítményem fejlődése érdekében edzéstervet fogok felállítani és követni, kiegészítve előre tervezett étrenddel, különösen figyelve a fehérje fogyasztásra, de idáig elmaradt. Viszont hétvégén rászántam magam, az edzésterv elkészült, ma indul, a cél 3 hónap alatt úgy növelni az idő és táv értékeimet, hogy ne okozzon problémát egy terepi félmaraton lefutása (tudom, ez így elég bizonytalan, mert egy terepi félmaratonba belefér több ezer méter szint is...

Tegnap amikor megláttam, hogy elkezdett esni lágyan az eső, valami kattant bennem. Muszáj elmennem futni! Nézegettem a radarképeket, hogy mennyire várható erősebb eső, aztán miután meggyőződtem róla, hogy különösebben intenzívebb csapadékhullás nem várható, beöltöztem neonrózsaszínbe - mégiscsak észre kell vegyenek a sötétben a bringások, ha már városi futásra vállalkozok.

Beköszönő

Ismét eljött a nap, hogy megpróbálkozom a blogírással. Volt már rá példa, hogy néhány bejegyzésig eljutottam, aztán viszont időhiány és motiváció hiányában szépen leépült ez a dolog.

Mivel mostanában egyre többet foglalkozok futással, különösen terepfutással kapcsolatos témákkal, és eléggé meghatározza a mindennapjaimat, a blog is elsősorban ez köré fog épülni.