293 nap

Kedves Naplóm!

Ma futottam! 9 hónap és 20 nap szünet után végre FUTOTTAM! Elképesztően hosszú időnek tűnt az eltelt 293 nap és továbbra is semmilyen edzés sem tudta megközelíteni azt amit ez a mozgásforma ad, pedig szorgalmasan edzettem és kísérleteztem. Ez végre nem csak óvatos próbálkozás volt, hogy mit bír a bokám, hanem igazi örömfutás (nyilván elszálló pulzussal, de kit érdekel, amikor végre eljutottam abba a fázisba, hogy nem fáj, nem szúr, nem kellemetlen, nem bizonytalan, hanem a lábikók teszik a dolgukat, ahogy kell!). A lelkemnek már nagyon szüksége volt rá :)

Minden ott kezdődött, hogy a hétvégén a csajokkal kiruccantunk egy kicsit a dél-olasz világba, ami igazán-igazán kikapcsolt, főleg a sznorkelezés szépen visszabillentett és segített kicsit rendezni a gondolataimat, és régi-új ötletek keresik a helyüket a fejemben. Valahogy a tenger mindig helyre rak. Nagyon szeretem - csak lenni a vízben fejjel előre, csodálni és figyelni az élőlények, fények mozgását, amikor egyszerre vagy része a víz alatti világnak és mégis csak külső megfigyelő - meditatív és segít a jelenbe kerülni, eltávolodni az agyalós dolgoktól. Kintlét alatt derült ki, hogy sikerült meghosszabbítani a szerződésem, ezzel hatalmas nyomás ment le rólam és épülni kezdett a vágy, hogy a szülinapom, a sok szépséget, a rendeződő munka ügyet, rendeződő egészséget úgy igazán megünnepeljem magammal, erre mi lehetne a legjobb mód, mint a futás? :D Oké, biztos vannak ennél jobb ötleteitek, de ha egyszer ez hiányzott a legjobban??? :D 

 

És nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, az agyam üresjáratban is ezerrel pörög a kint előkerült ötletek megvalósításán, erre pedig a legjobb gyógyszer ha tempósan teszem egymás után a lábaimat. Úgyhogy ma nehezen ment melóban a koncentráció, izgatottan számoltam vissza a perceket, mint múlt héten a diákok a vakáció kezdetét. Hogy izgultam-e, mi lesz ha mégse bírja a lábam? Féltem mi lesz ha nem fog menni ennyi kihagyás után semmi? Naná! De elindultam, és a bemelegítő séta után csoda 12 percnyi futás jött :) nyilván vigyorogtam közben ezerrel, és rá kellett szólni magamra, hogy csukjam be a szám, mert tele megy bogarakkal :D de ez egy kitűnő első alkalom volt és alig várom a folytatást! 

 

Már csak arra kell figyelni, hogy ne terheljem túl a lábakat, hanem tudjak figyelni a fokozatos terhelés növelésre. Jöhetnek újra a Gellért-hegyes hétközbeni edzéskék! Valahol kicsit rá kell gyúrni az idei Fűrészre :D Szóval helló mindenki, újra itt vagyok!

És itt egy kis nagyon-én zene. :)