Sosem gondoltam volna, hogy ezt mostanában leírom, de azt hiszem - hacsak a szelektív memóriám ki nem szórta - életemben először történt olyan, hogy reggel 8-ra már túl vagyok az edzésen. Elmondani sem tudom mennyire nem szeretek korán kelni, ez alól csak néhány kivétel van: az első számú az utazás, aztán a többin osztoznak a versenyek, a Fűrész, meg még néhány nemannyira hétköznapi apróság.
A mostani hőhullám viszont senkit nem kérdezett, és a lakásban éjszaka sem megy 30 fok alá a hőmérséklet, szóval hamar kidobott ma is az ágy. Reggel 6 magasságában kávéval a kezemben azon merengtem, hogy igazából 3 választásom van. Összeszedem magam, kimegyek a heti 3. futáskára és így biztosan nem marad el vaaaaagy elindulok hamarabb vízpartozni vaaaaagy elhúzom az időt és szenvedek a meleg lakásban. Nem kellett sokat gondolkozni, gyorsan összekaptam magam futáshoz, naptej kenés vastagon, bekevertem az isot amiből ebben a melegben amúgy is iszok egy hígra kevert liternyit és kiléptem. Elmondani sem tudom mennyire felüdítő volt! Mozgott a levegő, kis szellő legyezte a kint még bőven 30 alatti hőmérsékletet! Nyilván a tűző napos rakparton már nem volt olyan jó érzés, de na, a Nap a barátom :D volt is a héten egy mém, ami nagyon passzol, igen, én a felső vagyok :D
eredeti kép forrása: Noemi Vagvölgyi
Meglepődve vettem tudomásul, hogy kipihent testtel mennyire más a futás is, pulzus alacsonyabb és az érzés is kellemesebb, és az sem zavart, hogy a kávén és vízen (és menet közben ison) kívül még semmit nem vittem be. Jelentem a futás rész ma jó érzésekkel, alacsonyabb pulzussal és megfelelő lábviszonyokkal elérte a 15 percet, úgyhogy ezzel lehet jövő héten továbbmenni. :)
Ma végig ezt dúdoltam, úgyhogy tessék, ragadjon a ti fületekbe is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése