A könnyed szilveszterezés után az év első napján illő az első futást is megejteni. Remélem hagyomány lesz belőle, ez volt a második év, hogy beiktattam az újévi első teendők közé.
Délután a sárfürdős útvonalam tűztem ki magam elé, ha már egyszer kifogott rajtam, következőleg csak nem fog??? Nagyon jó tempót sikerült megfutni az első 2,5 km-en: dinamikus, saját tempómhoz képest kifejezetten kiemelkedő, 5:30-6:00 min/km közötti átlagot vittem, az összességében inkább lejtős, de amúgy lágyan hullámzó szakaszon.
Eztán következett egy hosszabb kaptató, amibe igyekeztem bele-belefutni, mert szemem előtt lebeg a gondolat, hogy "You don't get better at running hills by walking them". A múltkori hempergőzés helyszínén viszonylag könnyedén tovább haladtam (megjegyzendő, hogy azért a fagyott deres avarra sem árt figyelni, mert csúszik...).
Tetszik ez a sárga sáv, ugyan vannak nagyon kellemetlen szakaszai, de egész gyakoriak az enyhe lejtő-emelkedő váltások. Jött megint egy kaptató, én meg vettem egy nagy levegőt, hogy akkor ezt most bizony megfutom bármennyire is fog fájni. Apró léptek, jó lesz ez. Persze. Nem tudom, hogy figyelmetlen voltam, vagy szimplán a hideg (-5 fok) miatt nem emeltem elég magasra a lábam, és persze beakadt egy kiálló gyökérbe, én meg hasravágódtam a természet előtt. Azért ott abban az igen fájdalmas pillanatban bevillant, hogy a tavalyi évet olyan szépen teljesítettem sérülés nélkül, most meg már az első nap sikerül összehozni? Reméltem, hogy nem lesz komoly, nem akartam ott a hidegben nézegetni a térdem, hajtott előre, hogy a nap már lemenőben volt, előttem meg a Normafa-János-hegy nyeregig onnantól csak emelkedő várt. Az első pár perc fájdalmas, lassú léptekkel telt, de aztán szerencsére enyhült a dolog, szóval amikor felértem a nyereghez úgy döntöttem végigmegyek a kitűzött útvonalon. Ha fájt belesétáltam, ha bírtam futottam. Ilyen ez, nincs megállás. A kis Salomon Hydrapak ismét jól vizsgázott, jobb kézzel arra estem és semmi baja nem lett.
Az érdekes az, hogy még így is jobb idővel mentem végig, mint az eddigi két alkalommal - persze az egyértelmű, hogy a sarasnál jobb időt vártam :) amúgy nagyon sokat jelentett, hogy az első szakaszon jó tempót futottam. 6,7 km 1 óra 400 m körüli össz-szintemelkedés.
Amúgy csodaszép volt ma a kilátás. A János-hegy, illetve a Hármashatár-hegy emelkedett csak a közeli hegyek közül a ködpárna fölé...
Végül a térdemnek ránézésre nincs komoly baja. Egy kis véraláfutás, plussz egy pukli, valószínűleg a következő napokban szép szivárvány színpompa várható.
Ellenben a #Run1000Miles első 4 mérföldjét teljesítettem :) A kihívást a Trail Running Magazine UK keretein belül készülök végigvinni 2017-ben, jó látni, hogy már most kialakult egy kis fb csoport, mindenki pakolgatja fel a ma teljesített távok leírását, képeket. Tudom, hogy az év első napja ilyen... mindenki lelkes az új céljait illetően, kíváncsi vagyok 3-4 hónap múlva kiben mennyi marad belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése