Ha alkotásról van szó, nyilván a szívemnek igen kedves víz itt is megjelenik, a kedvenc médiumom az akvarell, azaz a vízfesték. Egyszerű és bárki számára könnyen hozzáférhető - nincs feltétlenül szükséged művészi minőségű eszközökre ahhoz, hogy (különlegeset) alkoss. Ezen kívül van egy nagyon erős tanító funkciója: nem mindig tudod úgy kontrollálni a vizes felület és a festék viselkedését, ahogy te szeretnéd. Persze gyakorlással és az eszközeid megismerésével ez fejleszthető, és a legrosszabbnak tűnő helyzetből is ki lehet hozni nagyon jót. Tiszta élet-szimbolika. És hogy mit keres a téma egy alapvetően futósnak indult blogon? Nagyon egyszerű, ez is én vagyok :)
Évek óta szemezek a World Watercolor Month kihívással, amikor a cél az, hogy júliusban 31 nap alatt 31 akvarell kép készüljön. Ilyen hosszú festős kihívásban még nem vettem részt, viszont most nagyon hasznosnak találom az időzítést, hogy a kreatív energiám egy kicsit mederbe terelve működjön és folyhasson, amíg letisztulnak a nagyobb elképzeléseim.
A World Watercolor Month - minden év júliusában - egy globális művészeti kezdeményezés, amelynek lényege, hogy népszerűsítse az akvarellfestést, és felhívja a figyelmet a művészet és a kreativitás fontosságára. A kihívás során a résztvevők arra törekednek, hogy 31 nap alatt 31 akvarellképet készítsenek. Van egyfajta közösségépítő ereje is: a résztvevők megosztják egymással alkotásaikat a közösségi médiában a #WorldWatercolorMonth hashtaget használva. Eddig jellemzően csak zárt fb csoportokban mutogattam mi készül egy-egy ilyen kihívás során, de ez most egy kicsit más lesz. Menet közben valószínűleg ide is fogok ennek kapcsán írni, ééééééés, a szokásos @capsaicinrunnagirl instafiók helyett újraaktiválom magam a @karinacsbiro oldalon is és igyekszem minden nap posztolni az aznapi alkotást. Szóval kövessétek be, ha kíváncsiak vagytok hogyan alakulnak a színek a kezem alatt a következő 31 napban.
Ma, július 1-én a hőhullám melege extra kihívást adott már reggel, a vizes papírfelület extrém gyorsan száradt, én meg extra vízzel igyekeztem kompenzálni. A mai cél az volt, hogy az akvarell füzet "borítóját" készítsem el, az idei évem motivációs gondolatával (Gratitude Is the Best Attitude - avagy a hála a legjobb hozzáállás). A technika wet-on-wet, biztos ti is csináltatok ilyet gyerekként vagy rajzórán: a papírfelületet vagy egy részét jó alaposan össze kell vizezni, aztán festékes ecsettel pacákat tenni rá és hagyni, hogy szétússzanak, vagy két szín közötti átmenetet, összemosást végezni. Ez idáig még egész rendben is lehetett volna, viszont a túl sok felvitt víz, amivel a gyors száradást szerettem volna kompenzálni, jobb oldalon és alul összegyűlt, csodás pocsolyákat képezve - na nem a hála volt az első gondolatom xD Mit is mondtam korábban? Meg kell ismerni az eszközöket amit használsz - én pedig még sosem festettem ebbe az akvarell füzetbe, nem számítottam rá, hogy összevissza hullámosodik a papír (hogy értsétek, amúgy olyan akvarell tömböt szoktam használni, ami 3 vagy 4 oldalán ragasztott, azaz a ragasztó a helyén tartja a papírt amikor az átnedvesedés miatt hullámosodni kezdene). Azért igyekeztem a legjobbat kihozni a helyzetből. Tökéletes? Nem :D Elégedett vagyok? Hahaha, a maximalista énem egy kicsit sír belül. A foglalkozás elérte a célját? Teljes mértékben! És ez a lényeg :) Mutatom az eredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése