Motiváció overloaded?

Az van, hogy következő héten ismét új fejezet indul a futó életemben.

Bevallom őszintén, az elmúlt hónapokban nem igazán fordult meg a fejemben, hogy különösebb célt tűzzek ki magam elé futásügyileg, elképesztően örültem, hogy a fájdalommentes futómozgás heti háromszori rendszeres tevékenységgé vált. Eredeti felállás szerint valamikor mostanában értem volna a Plandurance legelső, legalapabb, futásba visszavezető edzéstervének végére, és úgy voltam vele, hogy ha minden oké, akkor továbblépek a következő szintre, az után talán ugrok egyet a 10K edzéstervekre, de nem igazán mertem a 12 hetes periódusokon kívül gondolkodni. Aztán jött Kristóf, és persze már az első alkalommal felmerült, hogy akkor mi lenne a cél a közös munkával, futással?

 

Futócél 2023-ra?

És a fájdalommentes futáson kívül annyit tudtam összeszedni magamban, hogy inkább a távot növelni, mint a tempóra gyúrni. Ez után jött a fél órás felmérőfutás: az volt a feladat, hogy fussam ki magamból a maximumot, amit (lehetőség szerint a teljes fél óra alatt végig) kvázi egyenletesen tartani tudok. Szépen sikerült teljesíteni, magam számára meglepő* 6:30min/km átlagtempóval szép ferde :D piramist építve (6:11, 6:26, 6:46, 6:32, 6:25). Persze nagy volt az öröm, de láttam én közben a pulzust is, és az is nagyon fontos eleme volt a felmérésnek: 170 lett az átlag.

*meglepő, mert az előtte levő 2 hónapban már pulzuskontrollal futottam, ami számomra még mindig azt jelenti, hogy időnként sokat billeg a tempós séta-könnyű kocogás határon a mozgás sebessége, ha mindezt ráadásul a kedves kis közeli futókörön hajtom végre és az órám alulméri a távot olyan átlagtempók jönnek ki a végén, hogy nem tudok mást csinálni csak sóhajtani egy nagyot, forgatni a szemem és megmagyarázni magamnak, hogy úgysem ez volt a lényeg :D mert tényleg nem :)

Mindenesetre a tesztfutás nekem is egy jó visszajelzés volt, hogy mi az amit jelenleg birok, és elkezdte piszkálni az agyam, hogy mi lenne ha mégiscsak találnék magamnak valami kis célokat. Ezzel párhuzamosan nekiálltam összerakni az idei év motivációs naptárát is. Nem kell nagy dolgot gondolni, ez egy fekvő, táblázatszerű nagy méretű éves naptár, bele szoktam szórni a kedvenc futóversenyeimet, a Terepfutás.hu versenyeit, mert azokon önkéntesként igyekszem minél gyakrabban ott lenni, meg persze az év fő eseményét, a Salomon Ultra-Trail Hungary-t, aztán év közben kézzel töltöm ki benne a további fontos és jeles eseményeket. A kerete pedig olyan képekkel van telerakva, amik arra emlékeztetnek, mire szeretnék fókuszálni az évben (szokás kialakítása, család, belső munka olyan tulajdonságon amin változtatni szeretnék, stb.), milyen élményeket szeretnék gyűjteni, konkrét úticélt vagy eseményt reprezentáló fotók is kerülnek rá. A covid előtti időszakban nagyon jól működő dolog volt ez, idén úgy döntöttem visszahozom. És persze minden évre volt egy mottóm, gondolatom, ami úgy éreztem passzol az adott évhez - és igen, ez többször előfordult, hogy csak február-márciusra került rá a naptárra.

Szóval, ahogy raktam össze a számomra fontos dolgokat, úgy kalandozott mindig a gondolatom, hogy ehhez vagy ahhoz milyen futó élményt lehetne kapcsolni? Addig-addig bújtam a futónaptárakat, események honlapját, hogy összeállt egy szép kis lista, amiből lehetett szemezgetni.

Bevallom őszintén, az nem mozgatja a fantáziámat, hogy 5K-n döntögessem a rekordjaimat, így a realitás talaján mozogva 10K körüli távokat és eseményeket néztem első lépcsőfoknak. Az sem titkolt szándékom, hogy idén visszatérjek terepre is, így azokat a versenyeket is néztem, amik aránylag kevés szintet foglalnak magukba, aránylag egyenletes a szint eloszlása és nem technikás a pálya. Ezek a feltételek feladták a leckét, mert vagy túl közel voltak az év elejéhez, vagy túlságosan év végén, így volt olyan pár nap, hogy klasszikus aszfaltos 10K versenyek adatait bújtam. Igen, sok időt töltöttem a futóévem körvonalazásával :D

Aztán egyszer csak ott volt előttem a szinte tökéletes esemény. Az UTH partnerversenyeinek oldalait bújtam, és az Ultra Trail Vipava Valley oldalán kiszúrta a szemem a Castra City RUN - 11km-t. Komolyan nem emlékszem, hogy korábban is volt nekik ilyen - amúgy simán lehet, hogy csak szelektív volt a látásom. Mindenesetre nagyon megörültem neki! A pálya nagy része aszfalton megy, egy része szekérút szerű terepen, van benne szint de nem vészes, a szintrajz is szimpatikus és a szintidő is bőven vállalhatónak tűnik. És Kristóf is rábólintott. Május 5 <3

Hát erre kezdek el készülni jövő héttől, és ez azzal is jár, hogy az eddigi heti három edzésnap négyre nő. Nem látjátok, de ezt így leírva a szemembe örömkönnyek gyűlnek, még pár hónapja is elképzelhetetlennek tűnt, ráadásul ahogy írom a bejegyzést, látom, hogy már meg is kaptam a naptáramba a jövő heti feladatokat. Négyet! Szép színes :)

Motiváció overloaded, azaz túltöltve, izgatottan várom a következő heteket.

A pulzuskontrollos edzés igazából nem móka és kocogás... kacagás. Valószínűleg sokszor fogom ezt még leírni, és nem, nem rinyálás, de sokszor borzasztó nehéz lassan futni. Koncentrálsz a légzésedre, a tempódra, igyekszel befele is figyelni, hogy a belső rezdüléseidből is érezd, milyen pulzuson jársz és ne kelljen folyton az órád nézned - főleg ha az órád csak akkor hajlandó jelezni, amikor visszatérsz a feladatnak megfelelő pulzustartományba, akkor nem, amikor elhagyod... Fárasztó. Apró nüanszokban már most érzékelek fejődést. És egyben az egyik legjobb dolog, ami a lábtörés és a covidos idők óta eltelt időben történt velem és nagyon hálás vagyok érte.

Folytatás következik :)