Utoljára mikor írtam megvolt a nagy elhatározás, hogy visszarázódok az edzéstervbe azon a ponton, ami kihagyás nélkül következett volna. Természetesen Szösziii tervez, aztán hogy végződik... Nem ment az átállás az esti sötétre az óraállítás után, munkából amikor hazaértem kb. úgy éreztem magam, mint akit agyonütöttek, pedig melóban semmi változás nem történt. Nehéz hozzászokni, hogy majdhogynem sötétben indulok el reggel, este pedig sötétben érek haza. Egyszerűen nem tudtam hogyan oldjam meg, hogy a hétközbeni két futás megmaradjon.
Napok óta nem alszok jól, hiába az aerobik és az erősítés, a testem hiába fárad el az agyam folyamatosan kattog. Futás nélkül nem tudom, hogyan tudnám megszüntetni azt, hogy ennyire a fejemben ragadnak dolgok. Néha talán a festés segít, de most nagyon nem volt ihlet. Szóval vettem egy nagy levegőt, beöltöztem futósba, tudomásul vettem, hogy most csak aszfaltfutás jöhet szóba és elindultam. Eredetileg Tabánhoz gondoltam menni, de ahogy bemelegítő sétánál haladtam el a Gellért-hegy előtt arra jutottam, hogy most nem vágyok lépcsőzni, csak kikapcsolni, úgyhogy amikor a tempóm kocogásba ment át a rakpart felé vettem az irányt. Erzsébet-híd - Lánchíd, Lánchíd - Petőfi-híd, majd a Petőfin át a pesti oldalra lett az útvonal. Élmény volt a kivilágított várost látni most is, a Várbazár igazán lenyűgöző ilyenkor és csak élveztem az egészet. Nyilván voltak pillanatok amikor nagyon mondani kellett magamnak a motiváló elemeket, amik segítenek előre haladni, de meglepődtem, hogy sokkal könnyedebben futottam, mint a betegség előtti utolsó alkalmakkor. Furcsa volt, hogy szinte fel sem fogtam, hogy elhagytam az egyik hidat, már jött is a következő, nem azon agonizáltam, hogy "jajjjmár milyen messze van", szinte repültem. Nem mondanám ezt flownak, de élmény volt és ismét meglepődtem magamon, hogy az aszfalton futást is képes vagyok élvezni. Jók ezek a felismerések. Folyamatosan tanulok. Azt hiszem többet nem fogom lenézni - nem jó szó, inkább értetlenül szemlélni - azokat akik így futnak mindig, bár nekem a terep, az erdők, az ösvények, a hegyek maradnak meg örök szerelemnek.
Haza már tiszta fejjel, megkönnyebbülten érkeztem, és nem mondom, hogy könnyebben ment az alvás, de legalább az a 3,5-4 óra amit alvással töltöttem pihentető volt. Érdekes, hogy bár most is lezártam az edzést 36 percnél, nagyon bennem volt még, hogy ennél sokkal többre vagyok képes, még bőven van a lábamban kilométer. Legközelebb, nem ígérem hogy ma, mert a mai nap elég hosszú, de talán holnap, hosszabbra veszem az időt, 45 perc legalább :) feszegetni kell azokat a bizonyos tűréshatárokat.
Sikerült javítani az 5 km-es időmön, de ami még jobb, hogy futás közben nagyjából tudtam tartani a kb. 6 min/km pace-t, ami kifejezetten nagy szó tőlem, és nagyjából ennél a tempónál éreztem azt, hogy nem fulladok ki. Közben persze nagyon sokat gondolkozom, hogyan lenne leginkább célravezető a dec.11-i versenyre készülni, mert az emelkedőktől tartok egy kicsit. Még van 3,5 hetem kicsit rágyúrni, hogy jobban bírjam, szóval lesz lépcsőzés illetve amikor világosban fel tudok jutni terepre, emelkedőfutás is (meg lejtő :)). Egyébként a heti motivációs gondolatom, de talán még annál is több, a mottóm is kapcsolódik ehhez: YOU DON'T GET BETTER AT RUNNING HILLS BY WALKING THEM.
Amúgy ez a mostani hőmérséklet (5 foknál nem lehetett több) és az hogy nem fújt a szél, tökéletes volt együtt. Kellemes, sokkal jobb hűvösebben futni, mint nyáron a kánikulában.
Nézegettem a cipőm talpát és arra jutottam, hogy decemberig mindenképp be kell szerezzek egy újat, mert annyira le vannak kopva a bütykök rajta, hogy esőben-sárban(-hóban) bajban leszek. Illetve még mindig ott van a nagy kérdés, hogy beszerezzek kulacstartós futóövet, megvegyem az ivózsákos hátizsákot/mellényt vagy hozzászoktassam magam kézben a kulaccsal futáshoz. Na jó az utolsót nem gondoltam komolyan, az kizárt, pont eléggé zavar a kezemen a dugóka, amit ténylegesen fogni nem is kell, nemhogy még a kulacsot is fogni kelljen...
Még egy dolog, amiben pozitív változást hozott a futás: korábban külső talpélen jártam, de most megfigyeltem, hogy nem csak futás, de járás közben is kiegyensúlyozva az egész talpamat használom :)
Még egy dolog, amiben pozitív változást hozott a futás: korábban külső talpélen jártam, de most megfigyeltem, hogy nem csak futás, de járás közben is kiegyensúlyozva az egész talpamat használom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése