Mi lenne ha...?

Megvan a pillanat, amikor átléped a határaidat? Megvan a pillanat, amikor olyan döntést hozol, ami túlmutat a komfortzónád határain? Érzed az eufóriát? Az örömöt?

Nyúlcipőbolt Budai Trail 2016 M - avagy az én hálafutásom

Az úgy volt... hogy 10-én az izgatottság helyét már teljesen átvette az izgulás és természetesen a kifogásgyár is beindult, hogy miért kéne inkább otthon maradnom. Szerencsére a kifogásgyárat hamar ki tudtam iktatni, az izgulást pedig igyekeztem egy jó tempós sétával oldani, ha már futni aznap nem lehetett. Este pedig kaptam egy ajánlatot, hogy kocsival eldobnak Telkibe 11-én reggel, amit ezúton is nagyon köszönök, így "betésztázás" és pakolás után azzal a tudattal hajtottam álomra a fejem, hogy minden egyben van ahhoz, hogy másnap nekivághassak életem első nyulas versenyének. Reggel korán kidobott az ágy és minden bajom volt, de egészben eljutottam a rajt helyszínére. Mivel senkit nem ismerek, csak neveket a terepfutás fb csoportból, így egyedül intéztem az indulás előtti utolsó simításokat. Gyors telefon anyával, gyomorgörcs még mindig, alig vártam, hogy végre a középtáv állhasson a rajthoz, tudtam, hogy az indítás után az utolsó izgulós gondolat is elszáll. Szeretem a rajt előtti utolsó pillanatokat, amikor szinte tapintható az izgatottság és a feszültség az indulók között.

Elkezdődött az év utolsó hónapja

Olyan érdekes, hogy tavaly ilyenkor azt hittem, hogy 2016 nagyon lassan fog telni. Év első felére viszonylag sűrű volt a program a suli miatt, a második felére viszont kevés előre tervezett dolog volt. Természetesen most visszatekintve az elmúlt 11 hónapra úgy látom, mint egy szempillantást. Vajon 2017-ben mi vár rám?

Szépen lassan kezdenek kibontakozni a jövő évre vonatkozó célok, több közülük futással kapcsolatos, rákaptam az ízére és sokkal komolyabb rendszert és alapokat szeretnék benne, mint amivel most rendelkezem.