3 hónapos edzésterv indulása és még sokmindenmás

Korábban elhatároztam, hogy a teljesítményem fejlődése érdekében edzéstervet fogok felállítani és követni, kiegészítve előre tervezett étrenddel, különösen figyelve a fehérje fogyasztásra, de idáig elmaradt. Viszont hétvégén rászántam magam, az edzésterv elkészült, ma indul, a cél 3 hónap alatt úgy növelni az idő és táv értékeimet, hogy ne okozzon problémát egy terepi félmaraton lefutása (tudom, ez így elég bizonytalan, mert egy terepi félmaratonba belefér több ezer méter szint is...
eredetileg a Balboa Kör megfutása lebegett a szemem előtt, de igyekszem kicsit magasabbra tenni a lécet :) ). Az élet úgy hozta, hogy az utolsó edzésnapom dec. 31-én lesz, a 3 x 4 hét pedig 2017. január 1-én fejeződik be. Tökéletes évzárás :) illetve mindenképp keresni fogok valami olyan eseményt, ami megfelelő megkoronázása lesz a készülésnek és az évet is megfelelően indítja :)

Addig is van néhány verseny, amiken rövidebb távokon készülök indulni - kicsit ijesztő, mert abszolút ismeretlen terepek és egyelőre nincs futótárs hozzájuk, de meglátjuk. Mostanában amúgy is majdnem mindent egyedül csinálok.

Visszatérve kicsit az étrendhez. Ezzel van problémám, mert sose voltam az a típus, aki nagyon előre kitalálná, mit, mikor és hogyan főz/fogyaszt, inkább dominált a megkívánás. Szóval bele kell rázódni, hogy reggelente nem megveszem a kakóscsigát vagy más péksütit az első utamba kerülő pékségnél, hanem otthon megcsinálom a shake-t/rántottát/zabpalacsintát... Az ebéd már könnyebb, mert amúgy is több napra szoktam főzni és előre csomagolva viszem magammal. Vacsorára pedig újabban szintén shake-t iszok. Ezen kívül délelőtt és délután is be kell iktatni egy plusz kis étkezést, ez ma még nincs meg, de igyekszem, hogy holnap már az is meglegyen. Finomított szénhidrátot nagyon minimálisan fogyasztottam eddig is, most teljesen átállok az édesítőre illetve lassabban felszívódó szénhidrát tartalmú/szénhidrát csökkentett termékekre. Sokan köpködik a Norbi Update-t, de tudom, hogy működik a módszerük, és szerintem pl. péksütiből megéri megvenni a termékeit, illetve tésztából is - ma pl. rizsszemtészta a köret a mustáros karajom mellé. Azért amit lehet megoldok másképp, mert olcsóbban jön ki, de egyelőre a shakepor, illetve péksüti és tésztafélék az Update 1 termékek közül kerülnek ki. A csokis shake-nek elsőre ugyanúgy éreztem a mellékízét, mint azoknak, amiket régebben más forgalmazóknál próbáltam, de nem annyira édes és gyümölccsel-szójatejjel elkészítve tegnap este már kifejezetten ízlett. Hát igen, a sima tejjel, tejtermékekkel továbbra is hadilábon állok, így a tejet a korábbi mandula- és kókuszital helyett jelenleg bio szójatejjel helyettesítem. Találtam egy nem túl drága márkát, ami hozzáadott cukrot nem tartalmaz, viszonylag magas a fehérje tartalma és egyelőre kávéhoz és shake-hez is megfelel. Sajtokkal kísérletezek, és ha kis mennyiségben fogyasztom, úgy tűnik nincs baj (mmm, hétvégén nagyon finom görög salátát csináltam...).

Van itt még valami, amiről szót kell ejteni, a motiváció. Hétvégén kaptam egy olyan megjegyzést, hogy bizonyos döntéseim nagyon középszerűnek tűnnek, pedig nem ilyen embernek ismert meg az illető, hanem olyannak, aki nem áll be a sorba, aki az élet minden egyes pillanatát kiélvezi. Ez eléggé tarkón vágott, mivel alapvetően tényleg igyekszem a saját utam járni, nem a könnyebb utat választani, és élvezni az életemet, minden pillanatával, hiszen én tényleg tudom milyen értékes és milyen könnyű elveszíteni. Többek között ezért is fordultam a terepfutás felé, mert bárki tud városban, aszfalton futni. Bárki tud aszfalton középtávokat futni. De a terepfutás többet igényel az embertől fejben is, mert az embernek le kell győznie magát, a szintemelkedést, a különböző időjárási helyzeteket, a különböző akadályokat. Jobban kimozdít a komfortzónából. Ha ugyanazt az útvonalat futod nap, mint nap, a környezet akkor is változik, mert épp más élőlény keresztezte az utad, a növények nőttek, színesedtek, virágoztak, más a levegő, más a páratartalom, másképp süt át a levelek és ágak között a nap. Valahogy sokkal jobban hasonlít arra az életre, amit élni szeretnék, mint egy városi futás, ami számomra tényleg középszerűnek hat. (Nem megbántani szeretném, aki egy sima városi futásban is megtalálja önmagát, minden bizonnyal van akinek megfelel, de nekem egyszerűen kevés, nem ad semmit.)

Aztán ahogy gondolkoztam rá kellett jönnöm, hogy igaza van a középszerűvé válással kapcsolatban. Vagy nevezzük megalkuvásnak inkább. Mostanában az életem nem megélem és kiélvezem, hanem csak túlélem nagyon sok szinten. Engedtem bizonyos félelmeimnek - az egyik ilyen a magány. Nem összetévesztendő az egyedülléttel, amivel amúgy semmi bajom, sőt, úgy gondolom, hogy szükség is van rá. Attól, hogy magányosnak érzem magam, elutasító lettem azokkal az emberekkel, akik amúgy szeretnének velem lenni, vagy adott esetben szükségük is lenne rám. És elkezdtem haragudni azokra, akik ígérték, hogy számítani lehet rájuk, de a valóság nem azt mutatja, mert beletemetkeztek az új párkapcsolatukba, új munkájukba, annak ellenére, hogy korábban hangoztatták, hogy ilyen soha többet nem lesz. Viszont rájöttem, hogy ettől nem nekem kell rosszul érezni magam. És egyébként is miért teszem függővé más emberektől a nyugalmam, boldogságom? Szóval ideje helyre tenni a hozzáállásom, hogy ne csak a futásban legyen a helyén, hanem az életem többi területén is. Nagyon szeretem Földesi Bori gondolatébresztő napi pár sorait, és a mai betalált, arról szól, hogy mindig van választásunk. Hogy ÉN döntöm el, az életem megélem, túlélem vagy átélem.

Szóval munkára fel, az edzésterv kivitelezése mellett még egy nagy feladat vár rám: visszatérni az "élvezem az életem" életérzéshez, hogy a helyemen vagyok és nem bántam meg egyetlen döntésemet sem, és le kell rázni magamról a fásultságot! Bőven van mit átgondolni, leginkább a munka-munkahely kérdést, mert jelenleg ott érzem a leginkább változásra megérettnek a helyzetet.