Először az jutott eszembe, hogy poénkodok egy sort a spirituális milliószoros napokról és hasonlókról, de mivel egyáltalán nem értek hozzá, nem tudom honnan jönnek, és nem is igazán érdekel, így elvetettem a dolgot.
Viszont a tegnapi napom háromszorosan is jó nap volt - sőt, ha úgy vesszük négyszeresen. Természetesen az egyik, ami kiemelhető volt a tegnapból az egy futás, nem is akármilyen! Mivel nem dolgoztam, lehetőségem volt napközben felmenni futni egyet Normafa környékén.
Meglepődve tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen futó, ami azért elgondolkodtatott, hogy vajon a többiek hogy engedhetik meg maguknak a napközbeni futást? Szeretnék olyan munkát, ami mellé belefér... Szóval az edzésterv szerinti laza futást kicsit átértelmezve beiktattam keményebb emelkedő és lejtőfutást, mert ezeken a területeken is szükségem van fejlődésre és mostanában nem foglalkoztam vele sokat. Persze kevésbé és jobban sáros, faleveles foltok váltották egymást, és hiába az elméletileg ilyen terepre készült cipőm, helyenként csúszkáltam rendesen (csak kell az az Inov-8 X-Talon 225 <3). Egy kevésbé figyelmes pillanatban sikerült produkálni egy gyönyörű esést, de szerencsére azon kívül, hogy sáros lettem, nem történt nagyobb baj. Utólag rekonstruálva úgy történt, hogy elrugaszkodásnál pont annyira csúszott meg a lábam, hogy nem tudtam eléggé felemelni és beleakadt a gyökérbe ami fölött épp lendültem volna át, és pufff, szépen elvágódtam :D Azt hiszem, egész jó vagyok, két hónap alatt 2 eséssel, bár komolyabb lejtőszögű szakaszt még nem futottam, és ha ezt nézzük, elgondolkodtató. De igyekszem vigyázni magamra a továbbiakban is. A kis lejtő-emelkedő futástól már 1 óra múlva olyan izomlázam volt, hogy ha lenne lift a lakáshoz, tuti azzal mentem volna, de mivel nincs, így összeszorított foggal felküzdöttem magam. Itt még messze nem volt vége a napnak, de sebaj, egy lépéssel - pontosabban egy futással - közelebb ahhoz, hogy ne fájjon majd annyira terepi félmaratont futni.
Meglepődve tapasztaltam, hogy nem én voltam az egyetlen futó, ami azért elgondolkodtatott, hogy vajon a többiek hogy engedhetik meg maguknak a napközbeni futást? Szeretnék olyan munkát, ami mellé belefér... Szóval az edzésterv szerinti laza futást kicsit átértelmezve beiktattam keményebb emelkedő és lejtőfutást, mert ezeken a területeken is szükségem van fejlődésre és mostanában nem foglalkoztam vele sokat. Persze kevésbé és jobban sáros, faleveles foltok váltották egymást, és hiába az elméletileg ilyen terepre készült cipőm, helyenként csúszkáltam rendesen (csak kell az az Inov-8 X-Talon 225 <3). Egy kevésbé figyelmes pillanatban sikerült produkálni egy gyönyörű esést, de szerencsére azon kívül, hogy sáros lettem, nem történt nagyobb baj. Utólag rekonstruálva úgy történt, hogy elrugaszkodásnál pont annyira csúszott meg a lábam, hogy nem tudtam eléggé felemelni és beleakadt a gyökérbe ami fölött épp lendültem volna át, és pufff, szépen elvágódtam :D Azt hiszem, egész jó vagyok, két hónap alatt 2 eséssel, bár komolyabb lejtőszögű szakaszt még nem futottam, és ha ezt nézzük, elgondolkodtató. De igyekszem vigyázni magamra a továbbiakban is. A kis lejtő-emelkedő futástól már 1 óra múlva olyan izomlázam volt, hogy ha lenne lift a lakáshoz, tuti azzal mentem volna, de mivel nincs, így összeszorított foggal felküzdöttem magam. Itt még messze nem volt vége a napnak, de sebaj, egy lépéssel - pontosabban egy futással - közelebb ahhoz, hogy ne fájjon majd annyira terepi félmaratont futni.
Irány az ortopédia, ami elég sokáig elhúzódott, de megérte kivárni, mert megkaptam a javaslatot A műtéthez, bizony nagy betűkkel. Később minden bizonnyal fogok írni erről részletesen, szóval erről egyelőre ennyit.
Ezek után siettem haza, lakótársváltásban vagyok és nagyon drukkoltam, hogy a csillagok tökéletesen együtt álljanak ahhoz, hogy ne kelljen tovább keresni. Persze ez a csillagok együtt állása vicc, de nem volt gond, gazdagabb vagyok egy nagyon szimpatikus vidám csajszi személyében egy új lakótárssal.
És ez volt itt a háromszoros nap, a plusz egy pedig, hogy nem dolgoztam. Már ahogy futásról hazafelé tartottam dúdolgattam magamban a "Repül a léptem, oly vígan száll..." dalt a Mackótestvérből, bár leszögezném, hogy a dalszövegből kb. pont ennyit tudok, de a lényeg benne van. Leszámítva, hogy a léptem a nap előrehaladtával egyre kevésbé repült. De amúgy a dalszöveg elég jól jellemzi az újabban kialakuló/visszatérő hozzáállást az élethez, szóval ide is másolom az egészet: Repül a léptem oly vígan száll / Új arcok, új tájak felé! / De rég volt az égbolt ily tündöklő, Még a sok virág is ujjong belé! / Repül az léptem, oly vígan száll, / Ilyen jókedvem sem volt már rég / Csupa napfény a táj, csupa boldogság / Még a lábam is táncolva lép / Olyan nagyszerű dolog, hogy valaki vár / A távolság csak pár lépés már / S mikor végre meglátjuk egymást újból / Szívünk fel az égig száll / Most visz az út, csak engem vár / Új arcok, új tájak felé / Vigyáz rám ott fenn a hold és a csillagfény / Visz a könnyű szél házad elé / Sem a hó sem eső nem állít meg / Mert engem a napsugár vár / Együtt repülök a széllel a szívem égig száll / Hidd el nem cserélnék senkivel! / Olyan vígan szállok, / megyek hozzád / oly vígan szállok / Repül a léptem, oly vígan száll, / Néhány perc, és ott vagyok már! / Hol a kék ég, és napsugár, jókedv vár, / Úgy érzem, hogy nékem ez jár! / Repül a léptem, oly vígan száll, / Visz az álom házad felé, / Olyan rég volt minden ilyen tündöklő, / A szívem is ujjong belé! / Oly vígan száll / Olyan vígan száll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése