Ismét eljött a nap, hogy megpróbálkozom a blogírással. Volt már rá példa, hogy néhány bejegyzésig eljutottam, aztán viszont időhiány és motiváció hiányában szépen leépült ez a dolog.
Mivel mostanában egyre többet foglalkozok futással, különösen terepfutással kapcsolatos témákkal, és eléggé meghatározza a mindennapjaimat, a blog is elsősorban ez köré fog épülni.
Sokáig kifejezetten utáltam futni, ez síkon-aszfalton nagyrészt továbbra is így van. Tavaly év végén és az idei év elején több időt töltöttem azzal, hogy utána járjak hogyan lehetne a sétát/túrázást intenzívebb mozgássá tenni, ekkor szembesültem azzal, hogy a terepfutás egy létező önálló sport, rengeteg versennyel és kiemelkedően sikeres magyar versenyzőkkel, különösen ultra távokon. (Hozzáteszem, ismerősi körben továbbra sem tudok terepfutóról, tájfutó is csak egy volt osztálytárs van.)
Aztán nekivágtam... a sétákban egyre több lett a futás, és mostanra elmondhatom, hogy 4,5 km-t tereptől függően 2-3 rövidebb belesétálással teljesíteni tudok, és rohamosan fejlődök - igen, az akaraterőm is erősödik. Év elején kitűztem egy olyan célt, hogy 7 km versenyen való teljesítés ne okozzon gondot - persze azt akkor nem tudtam, hogy nemigen létezik olyan verseny, aminek van ekkora versenytávja...
Életem első futóversenye nyáron az IronGirl lett hivatalosan 6, gyakorlatilag kb. 5,5 km-rel - az egy külön történet hogy keveredtem oda, aszfalton, tűző napon futni annak ellenére, amit fentebb írtam - mindenesetre egy fontos állomás volt ahhoz, hogy életem első terepversenyére be merjek nevezni.
A Wadkanz Trail Biatorbágy idei futama sok szempontból első :) Rövidesen írni fogok róla egy összefoglalót, mert lehet, hogy most még élesen bennem vannak az élmények, de tudom, hogy az idő előrehaladtával fakulni fognak.
Így állok most és gyűjtöm a bátorságot egy novemberi verseny nevezéséhez - 17 km távra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése