Túl az edzésterv első hetén

Mivel korábban nem fogtam ilyen nagyszabású előre rögzített láncszemekre felfűzött tevékenységbe, úgy gondolom itt az ideje összegeznem az első hetet.

Az edzésterv kivitelezése nem okoz különösebb problémát, sőt, igazából még kevésnek is érzem a mozgást, ezért az előírt 3 futást kiegészítettem +1-gyel, illetve több erősítéssel és egy rövidebb aerobik edzés is volt.

Ahhoz képest, hogy az étkezéstől mennyire tartottam, meglepően nem okozott gondot tartani magam, és nem csalni (na jó, szombaton és vasárnap minimális krumplit fogyasztottam, amit elméletileg nem igazán szabadna, de adott szituációban másképp nem volt kivitelezhető, mégis csak a húgomék hétvégéje volt ez, így is volt néhány csodálkozó pillantás, hogy a tízórahoz vittem magammal az adag shakem...). Mióta a napi 5 étkezést tartom elmondhatom, hogy egyszer sem voltam éhes, amire még mindig rácsodálkozom. Fizikailag sokkal energikusabbnak érzem magam, mint az elmúlt pár évben bármikor - pedig még csak egy hét telt el, mi lesz még később??? Igyekszem változatosan főzni, de így is 2 egymás utáni nap főétele ugyanaz szokott lenni, nyilván nem ez az ideális, de idő szempontjából ezt még gazdaságosnak tartom,  szóval egyelőre így marad. Talán azon lehetne változtatni, hogy az uzsonna kicsit közelebb kerüljön a vacsorához.

Hétvégén azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lesz ha a hosszabb megtett távokhoz érkezek, vagy versenyhez ahol már mindenféle energiazseléket és hasonlókat használnak a futók. Egyelőre amilyen termékekkel találkoztam, mind magas cukortartalmú, az a típus, ami hirtelen nagyon megdobja a vércukor szintet, ezáltal az inzulint is, viszont alapvetően az étrendem azt célozza, hogy ne legyenek nagy kiugrások bennük, szóval még nem tudom ezt a részt hogyan fogom kezelni.

Nagyon hálás voltam, hogy szombaton és vasárnap is volt lehetőségem futni menni (ez így rosszul van fogalmazva, mert lehetőség mindig van, de azon túl, hogy csináltam időt rá, a természet is jól működött együtt és nem volt szélsőséges az időjárás). Elképesztő mennyire feltölt. Figyelem magam haladás közben és észrevettem, hogy sokkal jobban ki tudok engedni, ha egynyomos ösvényen visz az utam, illetve sok az "akadály" - ágak, kiálló kövek és gyökerek, változatos lejtők és emelkedők. Azt hiszem ennek az az oka, hogy a figyelmem az akadályokra koncentrálódik és nem azon van a fókusz, hogy bakker futok és jól vegyem a levegőt, hanem arra figyelek hova és hogyan lépjek, előre kell gondolni sokszor a következő lépést is. Tanulok. Bőven van még mit gyakorolni, még mindig gyakran előfordul, hogy szétcsúszik a lélegzetvétel-lépés ritmus és elkezdem kapkodni a levegőt. Nagyon remélem, hogy ahogy telik az idő sokat fog javulni. És a bemelegítés. Mivel mostmár erős lábakon áll a megfigyelés, hogy az első 10-15 perc a szenvedés, azon is gondolkoztam ezt hogyan lehetne kiküszöbölni. A héten megpróbálkozom azzal, hogy sokkal hosszabbra veszem a bemelegítést, mint eddig.
És a nagy meglepetés a vasárnapi futókörömön: összetalálkoztam megint a szombati udvarias bringással, bár már bőven túl az ominózus U völgyön, most is lassított és összemosolyogtunk :D a furcsa tényleg csak az volt, hogy teljesen más időpontban mentem, mint szombaton :)

Ezennel vége az első heti összefoglalónak. :)